Mediáció – Közvetítés

„Nem a konfliktus a rossz tehát önmagában,
hanem a kezeletlenül hagyott konfliktus.”
Kertész Tibor

A mediáció nem egy napjainkban már ismertté vált távol-keleti gyógymód a lelki egyensúly megtalálására, hanem egy speciális konfliktuskezelési módszer, amely az 1960-70-es években jelent meg újra, hiszen régi iratok bizonyítják, hogy már a középkorban is voltak mediátorok.

Célja a jelenlegi kommunikáció, tárgyalási stílus megváltoztatása, a kapcsolat javítása, átalakítása, vagy korrekt megszüntetése párok, családtagok, ismerősök, idegenek, közösségek, intézmények, vagy cégek között.

A mediáció a peren kívüli megegyezés lehetősége, amelyben a felek közötti egyezség kialakítását közvetítő – mediátor – segíti, törekedve az álláspontok közelítésére. A vitarendezésnek olyan formája, amelyben egy pártatlan harmadik fél, a mediátor (közvetítő) segíti a felek közötti párbeszédet az érdekeiknek megfelelő és mindegyikőjüknek elfogadható írásbeli megállapodás létrehozásában, elkerülve ezzel a kapcsolat elmérgesedését és az elhúzódó, idegőrlő és nem utolsó sorban pénztárcát nem kímélő, költséges pereskedést.

Fontos azonban, hogy mediációs eljárás nem csak permegelőzés érdekében, hanem a peres eljárás közben is kezdeményezhető. (Erről értesíteni szükséges az eljáró bírót.)

A mediáció nem egy egyszerű beszélgetés, a mediátor nem arra törekszik, hogy eldöntse, melyik fél az ártatlan, melyik a hibás, vagy kinek van igaza.

Egy olyan konfliktus feloldását célzó módszer, mely során a közvetítő (mediátor) egyfajta tolmács szerepét tölti a felek között, hiszen az elhangzó információkat és üzeneteket magyarról magyarra fordítja, mivel a felek nem értik, vagy ami gyakrabban fordul elő, félreértik egymást. A hallgató fél nem azt hallja, amit a másik mond, hanem amit ő gondol róla.

A felek és a mediátor közösen dolgoznak azon, hogy minden olyan téma szóba kerüljön, melyre a bírósági tárgyaláson nincs lehetőség, ott csak tényekről, bizonyítékokról beszélhetnek. Érzelmekre, elvárásokra, egymással való közvetlen beszélgetésre, megoldási alternatívákra a bíróságon nincs idő, mert az nem ennek a színtere, és nem ez a feladata.

A mediáció során az érzelmeiket, elvárásaikat, érdekeiket nem ügyvédek, hanem önmaguk képviselik, a felek maguk hozzák meg a döntést és nem egy harmadik, kívülálló személy kezébe adják át a döntés jogát (bíró vagy mediátor), közösen fogalmazzák meg a megállapodást, így azt – a tapasztalataim alapján – sokkal inkább a sajátjuknak érzik, magukra nézve kötelező érvényűnek tekintik és igyekeznek be is tartani.

A Mediátor / Közvetítő

Az alternatív vitarendezés/konfliktuskezelés szakértője.

A közvetítő eljárásban résztvevő harmadik fél, aki:

  • pártatlan, azaz nem elfogult, hiszen egyik féllel sincs kapcsolatban, nincs befolyása vagy hatalma a felek vagy a végeredmény felett
  • semleges, mivel a feleknek egyenlő mértékben nyújt segítséget
  • közreműködik a kommunikáció, a tárgyalási stílus megváltoztatásában
  • nagyon komoly és abszolút érvényű titoktartási kötelezettség terheli, azaz felismerhető módon nem hozhat nyilvánosságra semmiféle adatot, tényt, információt, mely a tárgyalás során a felek részéről a tudomására jutott. A közvetítő titoktartási kötelezettsége a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll. (Ha mediátorként beidéznek, mivel az általam korábban tárgyalt ügyet bíróság elé vitték, akkor a felek egyhangúan feloldozhatnak a titoktartási kötelezettségem alól, de az csak adatokra és tényekre vonatkozhat.)

Mikor célszerű a mediáció?

  • Ha a felek konfliktushelyzetben állnak egymással és nem tudják higgadtan megbeszélni ügyeiket, sérelmeiket.
  • Szeretnék továbbra is megőrizni a jó kapcsolatot, de jelenleg képtelenek a párbeszédre, az együttműködésre.
  • Ha emberi méltóságukat megőrizve, gyorsan, hatékonyan és költség takarékosan szeretnék rendezni vitás ügyüket.

Untitled-5